Miért nem zárják be a templomokat?!?

Miért nem zárják be a templomokat?!?!?!?! Imádkozni otthon is lehet!!!!!!!
Egy liberális internetes híroldal is közzétette a Püspöki Kar közleményét, hogy az egyház nem zárja be a templomokat és lesznek szentmisék is. Igen rövid idő alatt kommentek tucatjai jelentek meg, ahol igen elkeserítő módon természetesen boldog-boldogtalan osztotta az észt. A mocskolódó kommentek mellett a legenyhébb és ugyanakkor a legnépszerübb „érv” az volt: „A templomokat be kell zárni, imádkozni otthon is lehet!”
Ilyen szöveget utoljára gyerekkoromban hallottam, a rendszerváltás előtt, akkor volt ez feloldozást jelentő divatos szöveg, amit úgy látszik a jelen helyzet eléggé felmelegített.
Persze minden ott kezdődik, hogy minek nézzük a templomot és minek nézzük a szentmisét. Két dolgot nagyon fontos leszögezni: 1. A templom nem csak imaház! 2. A Szentmise nem csak imádság!
Azért jó, ha messzebbről kezdjük és először olyan kérdéseket teszünk fel, hogy:
- Minek megyünk moziba? Filmet nézni otthon is lehet!
- Minek megyünk koncertre? Zenét hallgatni otthon is lehet!
- Minek megyünk étterembe? Főzni meg enni otthon is lehet!
- Minek megyünk szórakozóhelyre? Szórakozni otthon is lehet!
- Minek megyünk konditerembe? Gyúrni otthon is lehet!
- Minek megyünk kirándulni vagy nyaralni? Kikapcsolódni vagy pihenni otthon is lehet!
- …….stb.
Pedig ugye, hogy mennyire nem lehet és mennyire nem ugyanaz. Mennyivel több egy koncert puszta zenehallgatásánál, egy mozi a filmnézésnél, egy nyaralás a pihenésnél és kikapcsolódásnál……… fényévekkel több……..
Mennyivel több egy Szentmise az imádkozásnál? Összemérhetetlen nagyságrendekkel több. Minden felszentelt templom a Földnek olyan pontja, ahol összeér és találkozik a túlvilág és a látható világ szentségi formákban. A szentmise célja egyáltalán nem az, hogy imádkozzunk együtt! Azt lehetne másképpen is, nagyon sokféleképpen. De onnantól kezdve, hogy a ministráns meghúzza a csengőt, mi akik résztveszünk Szentmisén a mennyei liturgiába és az örök áldozatba kapcsolódunk bele. Egy szempillantás alatt, újra ott leszünk a nyolc boldogság hegyén, ahol a nép Jézust hallgatja, ott leszünk az utolsó vacsora termében, ahol Jézus önmagát adja eledelül nekünk, ott leszünk a Kálvária keresztje alatt, ahol Jézus önmagát adta engesztelő áldozatul a mi bűneinkért is, ott leszünk a bezárt teremben, ahol a feltámadt Jézus megjelenik apostolainak, és ahol a Szentlelket várták, Máriával Jézus anyjával együtt.
De mindezeken túl a legeslegfontosabb, hogy minden Szentmisében, Jézus utolsó vacsorai végakaratát teljesítjük: Ezt cselekedjétek, az én emlékezetemre! Ezt teszi jelenvalóvá a liturgia a szertartás és mi ebbe kapcsolódunk bele és ennek gyümölcsét vesszük magunkhoz. Jó dolog nem elfelejteni azt, hogy Jézus nem azt mondta, hogy:
- imádkozzatok az én emlékezetemre
- énekeljetek az én emlékezetemre
- prédikáljatok az én emlékezetemre
- olvassátok a Bibliát az én emlékezetemre………..stb.
Ő azt mondta: Ezt cselekedjétek! Ha Rám akartok emlékezni! Ami bennünket összehoz és összeköt a templomban az ez, és nem más. Ez pedig az egyház életének csúcsa és forrása, minden tettünk erre irányul és ebből meríti erejét és bármit csinálunk ezzel semmi nem ér fel! SEMMI!
Aki a Szentmisét imádkozássá a templomot imaházzá butítja, az igazán sosem értette meg a hitet. Itt olyan dolgokról van szó, ami „egyedül nem megy” és csináljunk bármit, ha ez nincs, akkor semmi sincs.
Lehet otthon jó zenéket hallgatni, jó filmeket nézni, edzegetni, pihengetni, de mindenki is tudja, ezek akkor az igaziak, ha elmegyünk, rászánjuk az időt, és csak ennek szenteljük magunkat, akkor ezek felejthetetlenek lesznek.
És, ha ez így van az evilági dolgainkkal, mennyivel inkább így van ez a túlvilági – örök dolgainkkal.
Rendet kell tenni, rendnek kell lenni, elsősorban a fejekben………. mert addig itt nem lesz megújulás……

Marti József